Vajon hány szülőnek, pedagógusnak jutott eszébe, gondolt arra, milyen tudással fognak rendelkezni a covid vírus ideje alatt oktatott, képzett tanulók. Erről úgy lehetne meggyőződni, ha mind az alapiskolákban, mind a középiskolákban írásban országos felméréseket végeznének a letanított tantárgyak elsajátítandó tananyagából a tanulókkal. Az iskolaigazgatók feladata lehetne valamennyi pedagógusnál megjelölni melyik tantárgyaikat érintsék a felmérések. Ezek kérdéseit a tantárgyaikat oktatók tudnák legjobban összeállítani, hiszen ők vették át a tananyagot, kérték számon a félévi, kérik számon minden egyes tanulójuk év végi osztályozása során. Így az iskolaigazgatók pontos képet kaphatnának az iskolájukban folyó tanítás jelenlegi színvonaláról, a tanulók tudásáról, ugyanakkor a szülők is szembesülhetnének gyermekeik elért tudásával, covid vírus ideje alatt végzett tanulásával, elért eredményeivel. Ezek alapján nem csak a szülők, hanem mindenki valós képet kaphatna arról, hogyan működött, működik az online oktatás iskoláinkban. Megtudhatnánk, mennyire tudták kézben tartani, megtanítani hazai pedagógusaink a rájuk bízott tanulókat a legfontosabb tudnivalókra tantárgyaikon a tanítási órákon. A felmérésekből kiderülne milyen mértékben volt hatékony az online oktatás az oktatásban résztvevők, pedagógusok és tanulók számára. Nem mellékes az a tény sem, hogy a tanulók szülei mennyire és hányan voltak együttműködők gyerekeikkel és gyerekeiket tanító pedagógusokkal. Talán az alapiskolák alsó évfolyamai esetében szorosabb, rendszeresebb volt ez a fajta összmunka.
Hasonlóképpen a gimnáziumokban is nagyobb mértékben tudtak együttműködni a tanulókkal a pedagógusok, mivel a gimnazisták továbbtanulás szempontjából szükségét érzik a tudás megszerzésének fontosságát. De vajon mi lehet a helyzet szakközépiskolákban, ahol az órákon megszerzett tudásra támaszkodik a tanulók 80 százaléka, a tanulók 20 százaléka a továbbtanulás végett a tudás megszerzésére nem csak az iskolában fordít figyelmet, hanem az órákon kívül is önszorgalommal, önálló tanulással is. A szakmunkásképzésben pedig jelen helyzetben a legnagyobb problémát a gyakorlati oktatás hiánya jelenti. Ugyanis a szakmát választó tanulók az elméleti oktatáson a gyakorlatban elsajátítottakból, ismeretekből élnek, a legjobb bizonyíték erre a záróvizsgákon való szereplésük, felelésük. Ezeket a hiányosságokat csak a gyakorlati oktatás hiányzó óráinak megtartásával lehetne kiküszöbölni, akár fél éves gyakorlati képzés beiktatásával.
Húsz évvel ezelőtt Ausztriában egyes szakközépiskolában tanító tanárok differenciált fizetést kaptak annak alapján milyen tantárgyakat tanítottak, például testnevelő tanárnak 70 százalékos volt a fizetése matematika szakos vagy szaktantárgyak tanárának fizetésével szemben. Feltehetjük kérdést: hogy tanítják napjainkban teljes fizetésért iskoláink testnevelés szakosai otthonról a testnevelést, távúton tornázz velem módszerrel?! Miközben az érettségi tantárgyakat tanítók írásbelik sokaságát javítják még esténként is. Az osztrákok covid nélkül is tudták az oktatók munkáját értékelni, gondolom jelenleg is.
Mindemellett csak remélni lehet, hogy nem gyenge tudású, szakmájához nem értő nemzedék kerül ki a szakközépiskolákból Szlovákiában.
