Mit jelent nekem Dunaszerdahelyen lakni…

By: ÉLETKÉPEK 2020. már 11.

Gimnazista koromban tizenhét évesen nem foglalkoztam azzal, hogyan nézett ki a város környezete, talán annyi maradt meg bennem, hogy sokkal több volt a kiültetett virág, nem tűnt annyira piszkosnak a város, és minden talpalatti helye nem volt olyan zsúfoltan beépített, mint napjainkban. A szocializmus giccs fintoraként egy ideig tulipán formájú szeméttartók jelentek meg a japán vagy holland turisták fogadására. Azóta nem viszik túlzásba a szeméttartók alkalmazását, ezért tisztaság nem fenyegeti Dunaszerdahely utcáit, a külvárosi területeket ne is említsem. Minden valamire való kisvárosban van sétány, zöld övezet, ahol kisgyermekes szülők, idős emberek tudnak pihenni. Amíg egész napjaimat a munkahelyemen töltöttem, a szabadságomat pedig nem Dunaszerdahelyen, észre sem vettem, hogy Dunaszerdahely mennyire ingerszegény környezetű város, nyáron poros, ősszel szutykos, mind a külterületei, mind a központja. Amióta nyugdíjas vagyok, rájöttem, hogy a mozogni tudóknak nem való ez a város. Az ízléstelenül összezsúfolt háztömbök szörnyen lehangoló látványt nyújtanak városszerte. Kár, hogy ilyen elhanyagolt, járdái, útjai rosszak, városban vagyok kénytelen élni nyugdíjas koromban. Aki teheti, még időben nézzen körül, nehogy úgy járjon, mint a hozzám hasonlóak. Így csak megállapíthatom, szívesebben élnék olyan helyen, ami nem ilyen...