2023.03.07. és 11-én került sor egymást követően két alkalommal Komáromban a Felvidéki Magyar Pedagógusházban rendezett Kárpát-medencei magyar közoktatás jelenlegi égetős helyzetéről való tanácskozására iskolafenntartók, néhány iskolavezető, tanügyi szakemberek, felvidéki magyar politikusok, a szlovákiai magyar oktatás kompetens képviselői, a SZMPSZ elnöke, Fekete Irén, a Comenius Pedagógiai Intézetet évtizedek óta vezető, Fodor Attila, valamint a Komáromi Pedagógiai Módszertani Központ szakemberei, a média képviseletében Szalai Erika a MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja és a Gondolat Kiadó közös kiadásában még 2010-ben 90 térképpel megjelent KÖZOKTATÁSI KÖR/TÉR/KÉP című határon túli közoktatásról szóló kiadványa apropóján került sor. A kiadvány megjelenéséhez készült 2021-es Pályázati program projektjét a magyarországi Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatta a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott anyagi forrással. A kiadvány szerzői:
- dunaszerdahelyi születésű Rákóczi Krisztián, jogász, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa, magyar politika elemzője, szakterülete Szlovákia és Kárpátalja.
- Ferenc Viktória a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem oktatója.
- Márton János Erdélyben élő politológus.
- Tátrai Patrik MTA Földrajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa, szakterületei Zobor (Nyitra), Erdély, Kárpátalja (Szatmár).
A Kárpát-medencei közoktatásról készített kiadványt közösen szerkesztették a négy legnagyobb lélekszámú külhoni magyar közösség anyanyelvi oktatásának helyzetét a közoktatásban résztvevő diákok létszámadatain, illetve azok 2010-es években bekövetkezett változásán keresztül bemutatva.
Rákóczi Krisztián szavaival élve: A kiadvány atlaszként értelmezhető, mivel a leghangsúlyosabb része az a 90 térkép, amely a magyar óvodás gyermekek és iskolai tanulók létszámára, beiskolázási arányaira vonatkozó információkat települési és regionális szinten ábrázolja. Miszerint a térképek egységes, a közoktatás minden szintjére kiterjedő, összehasonlítható adatokat tartalmaznak, amelyek a térképek értelmezését segítik, a szöveges részek magukat a folyamatokat magyarázzák. Emellett a kiadvány mellékleteként elérhetők a részletes adatok is táblázatokba foglalva. Hangsúlyozva, a négy ország magyar anyanyelvű közoktatási adatainak (óvoda, általános iskola, középiskola) feldolgozását, adatrendezése során a legegyszerűbb dolguk a felvidéki adatokkal volt, azok mintájára rendezték a többi régió adatait is. Rávilágított, hogy elektronikus formában is elérhető a kiadvány, amelyet a jövőben folyamatosan szükség lesz újabb adatokkal való frissítésre, mivel a kiadvány a 2010 és 2020 közötti időszak adatait tartalmazza, nagyjából 1700 óvoda, több mint 2000 általános iskola és több száz középiskola adatainak feldolgozásával.
Tátrai Patrik a kiadvány Szlovákiára vonatkozó magyar közoktatás adatait mutatta be, illetve azok társadalmi, gazdasági, demográfiai folyamatokba illeszthető összefüggéseire mutatott rá a tanulói létszámokon keresztül. Az óvodákkal kezdve kifejtette, hogy 2010 és 2019 közötti időszakban a szlovákiai magyar óvodások létszáma összességében 10 százalékkal növekedett. Azonban rámutatott arra, hogy a szlovákiai magyar nyelvterület nyugati és középső részein jelentős létszámnövekedés figyelhető meg, míg a Csallóköz keleti felétől a Lévai járás délnyugati csücskéig, valamint a magyar nyelvterület keleti részén stagnálás, illetve fogyás tapasztalható. „Legkedvezőtlenebb a helyzet a Kassa-környéki járás falusias térségeiben, ahol a vizsgált időszakban négy óvoda is megszűnt, valamint a Bodrogközben, ahol szintén csökkent az óvodások száma” – emelte ki. Megjegyezte, az óvodások számának változása nincs összhangban a magyar közösség demográfiai folyamataival, és épp a zömével magyarok lakta településeken kevesebb a magyar óvodás. „Mindez arra enged következtetni, hogy az elmúlt évtizedben a szórványra jellemzőbb etnikailag vegyes családokból is többen magyar óvodába adhatták a gyereküket” – vonta le a következtetést. Az óvodások számának változása nem csak tömb-szórvány, hanem falu-város relevációban is különböző. A növekedés mértéke elsősorban a városokban volt látványos (22%), míg az óvodások kétharmadát adó falusi térségekben ez mindössze öt százalék volt.
Tátrai Patrik a szlovákiai magyar alapiskolai tanulók létszámáról elmondta, hogy a 2010-es évek elejének enyhe visszaesése után az évtized második felében stagnált ez a szám, így összességében egy évtized alatt a tanulók létszáma öt százalékkal csökkent. Rámutatott, az iskolák adatai jobban tükrözik a szlovákiai magyarság regionális demográfiai folyamatait, azaz a természetes szaporodás és a migráció területi különbségeit. Az óvodáknál megfigyelhető falu – város különbsége az iskolákra is igaz, de jóval kisebb mértékben. A különbség hátterében hasonló okok húzódnak meg, mint az óvodások esetén, miszerint a városban dolgozó szülők jellemzően magukkal viszik gyermeküket. Viszont az iskolák esetében már szerepet játszhat a „városi iskolák magasabb presztízse, oktatási kínálata a falusi intézményekhez képest”.
Kiemelte azt is, hogy az iskolák esetében egyértelműen szerepet játszik, hogy a magyar anyanyelvű roma gyerekek növekvő aránya miatt egyes iskolákból más, városi vagy akár többségi nyelvű iskolába viszik a gyereküket a szülők.
Hangsúlyozta azonban, hogy önmagában a roma tanulók arányának növekedése nem indítja be szükségszerűen a szegregációs folyamatokat, ebben a lokális tényezőknek van kiemelt jelentősége.
Néhány érdekességre is felfigyelhetünk, mint egyes járások esetében, a Szenci járásban dinamikus növekedés figyelhető meg, ami elsősorban „a Pozsony közelsége okozta migrációs folyamatokkal hozható összefüggésbe”. A többi régióban inkább a magyarok természetes szaporodása határozza meg a folyamatokat – így rendkívül kedvezőtlen a helyzet az Érsekújvár és Losonc közötti térségben, ahol lényegében minden településen csökken vagy stagnál a tanulók száma, mutatott rá.
Losonctól keletre haladva, főként Gömörben ismét gyarapodás figyelhető meg, ami valószínűleg a magyar anyanyelvű roma tanulók növekvő számával van összefüggésben, jegyezte meg. A Rimaszombati járást külön kiemelte: az adatok azt mutatják itt, hogy az aprófalvas településszerkezet miatt megnőtt egyes falusi iskolák szerepe, ahova tucatnyi szomszéd faluból érkeznek tanulók.
„Ennek köszönhetően például Bátka, Rimaszécs, Feled iskoláiban a magyar tanulók száma jelenleg meghaladja olyan városok adatait, mint Érsekújvár, Galánta, Léva, Zselíz, Losonc, Rozsnyó, Királyhelmec és Nagykapos”
– foglalta össze, hozzátéve, ennek ellenére a falusi kisiskolák helyzete egyre kilátástalanabb, mivel a szülők versenyképtelennek tartják ezeket, így gyerekeiket inkább városi iskolába íratják. Az adatok szerint a Kassa-környéki járásban nőtt ugyan a tanulók száma, ugyanakkor minden harmadik kisiskola megszűnt. A geográfus elmondta, a Bodrogközben csökkenés figyelhető meg, főleg a magyar határhoz közelebbi területeken. Itt egy érdekességre is felhívta a figyelmet: ellentétben a többi dél-szlovákiai régióval, a Bodrogközben és az Ung-vidéken a városi iskolákba járó tanulók száma csökkent, vagy jobban csökkent, mint a falusi iskolákban tanulóké. Különösen feltűnő Nagykapos esete, ahol több mint harmadával csökkent a magyar diákok száma tíz év alatt, míg a környező falvak mindegyikében nőtt.
A magyar tannyelvű alapiskolába járó tanulók megoszlása kapcsán néhány érdekességet is megemlített. A népszámlálási adatokhoz képest a Rimaszombati járásban a magyar nemzetiségűekhez képest magasabb a magyar tannyelvű iskolások részesedése, míg a Dunaszerdahelyi járásban kevesebb. Az Érsekújvári és a Galántai járásban is alul reprezentált a magyar tannyelvű alapiskolába járó gyerekek száma a népszámlálási adatokhoz képest.
Középiskolákról szólva az oktatási szinteken felfelé haladva egyre nagyobb a tanulói létszámcsökkenés, a lemorzsolódás, amely az összes régióra jellemző.
A szlovákiai magyar középiskolák tanulói létszáma több mint negyedével csökkent az elmúlt tíz évben, 12 500 diákról 9 ezer diákra.
A pontos területi kép és a változások megértését azonban nehezíti egyes iskolák létrejötte, megszűnése. Továbbá az is fontos szerepet játszik, hogy a magyar anyanyelvű romák csak töredéke lép tovább a középiskolai szintre. A Komáromi járást leszámítva rendkívül jelentős a visszaesés a szlovákiai magyar nyelvterület nyugati felében, különösen a nyelvhatárperemi járásokban. Ez több tényezőre is visszavezethető: egyrészt a továbbtanulás tényleges hiányára, a lemorzsolódásra, a tanulmányok külföldön (többnyire Magyarországon) történő végzésére, az adatok kismértékű inkoherenciájára, hiszen a népszámlálás időpontja nem esik egybe a tanévkezdettel, továbbá szerepet játszhat az is, hogy a szakiskolai képzés, az általánosan jellemző négyéves középiskolai képzésektől eltérően csak hároméves.
Felvidék összehasonlítása a többi régióval
A Kárpát-medencei összkép ugyan nem túlságosan biztató, de a szlovákiai magyar alapiskolások száma az utóbbi tíz évben csak 4 százalékkal csökkent – így Felvidéken a legkedvezőbbek ezek az adatok, összehasonlítva a többi külhoni régióval.A Kárpát-medencei magyar közoktatásban résztvevők számát leginkább demográfiai folyamatok határozzák meg. A természetes szaporodás mellett a migráció és az asszimiláció is befolyásolja, Felvidék épp ez utóbbi folyamatban áll rosszabbul a többi, vizsgált országhoz képest. A magyar anyanyelvű cigányság megkerülhetetlen kérdés az összes régióban. A kiadvány lezárása óta eltelt időben a magyar óvodába beíratott gyermekek száma továbbra is növekedett, a 2010-es kiindulási számhoz képest mintegy 20 százalékkal, ami kifejezetten jónak nevezhető. emellett az alapiskolások száma stagnál. Néhány gondolat arról, milyen folyamatok befolyásolják jelenleg a magyar tannyelvű közoktatást…
A bemutatott kiadványból levont következtetés szerint a Kárpát- medence magyar tannyelvű közoktatását elsősorban a demográfiai folyamatok, azaz a csökkenő gyereklétszám, a magyar családok elvándorlása és az asszimiláció határozza meg. Emellett fontos befolyásoló tényező a városi iskolák felértékelődése a kisiskolák kárára. További meghatározható folyamat a tömbösödés (ami az egész magyar népességet jellemzi), azaz a magyar tanulók egyre nagyobb fokú koncentrálódása a tömbterületekre.
Valamint a magyar anyanyelvű cigányság egyre nagyobb részesedése a magyar iskolai kontingensből is komoly jelentőséggel bír, amely egyúttal ugyan fenntartja a magyar iskolai hálózatot, ám egyes esetekben jelentős szegregációs folyamatokat katalizál. Fontos meghatározó folyamat, hogy a vegyes családok részéről, illetve a nem magyar anyanyelvűek részéről – jellemzően a szórványterületeken – a magyar nyelvű oktatás iránti megnövekvő kereslet.
Ez azonban oktatásmódszertani kihívások elé állítja a szakértőket, megváltoztatja, de legjobb esetben is vegyessé teszi a tanítás, illetve a belső kommunikáció nyelvét, míg vannak olyan oktatási intézmények a Kárpát-medencében, amelyek csak papíron magyar iskolák, vagy óvodák, valójában már nem folyik bennük magyar tannyelvű oktatás – hangzott el a könyvbemutató összegzéseként.
Fodor Attila szerint illetékességi probléma is fennáll – Szlovákiában a magyarság megmaradásának zálogát egyhangúlag a magyar oktatásban látja mindenki, ennek ellenére nincs olyan személy, illetve szervezet a közösségben, aki, vagy amely az oktatás kutatását elvégezné, mutatott rá. „A szlovákiai magyar oktatásnak nincsen stratégiája” – foglalta össze, hangsúlyozva, az adatok rendelkezésre állnak, de nem történik meg az elemzésük.
„Az adatok értelmezését nekünk kell kidolgozni!” – húzta alá, egyúttal rámutatott, hogy az elemzései szerint egyértelmű, hogy a legnagyobb leépülés a magyar iskolába íratott gyermekek tekintetében a Dunaszerdahelyi járásban volt. „Ezt azért nem látni, mert az abszolút számokat nézzük, de ha elkezdjük viszonyítani a számokat a szlovák adatokhoz, akkor azt látni, hogy vagy stagnálunk, vagy lefelé megyünk, a szlovák iskolák pedig emelkedő tendenciát mutatnak. A legfrissebb adatok szerint soha ilyen kevés gyerek nem járt még magyar iskolába” – jelentette ki.
A továbbiakban két égető problémára hívta fel a figyelmet: az egyik a kisiskolák fenntartásának a módja, a másik pedig a szakképzés problémaköre. „Az elmúlt tíz évben egyetlen magyar kisiskolát sem mentettünk meg – holott a törvény által lehetőség van arra, hogy egy térség teljes szervezettségű iskolájának részlegeként tovább működhessenek” – mutatott rá.
Fodor Attila felvetette, tulajdonképpen fogalmunk sincs, mi zajlik a szlovákiai magyar iskolák falain belül és ezt lenne érdemes kutatni, habár ezek a legköltségesebb kutatások. Szerinte az utóbbi tíz évben a szlovák iskolák összességében innovációban, aktivitásokban és nyitottságban meghaladják a magyar iskolákat.
„Ez nekem azt üzeni, hogy a szlovákiai magyar oktatás elveszítette a dinamikáját” – jegyezte meg. Fodor kijelentette, a kutatási projekttel párhuzamosan létre kell hozni a szlovákiai magyar oktatási tanácsot mindazon szervezetekkel közösen, akik a szlovákiai magyar oktatás fejlesztésében érdekeltek és érintettek. – készült Szalai Erika írása alapján.
„A Miniszterelnökség háttérintézményének kiadványa és projektje azért készült, hogy a határon túli magyar közoktatásban dolgozó érintett felelős személyek szembesüljenek a valós helyzetükkel, stratégiájuk hiányával, a határon túli magyar oktatás minőségével, a magyar alapiskolákba, középiskolákba járó tanulók létszámának csökkenésével, a szlovák iskolába járó magyar nemzetiségű tanulók létszámának látványosan észrevehető növekedéséről, Szlovákia magyar lakta nagyobb városaiban a szlovák tanítási nyelvű iskolák tanulóinak létszámának jól látható növekedéséről, továbbá a magyar tannyelvű szakmunkás- és szakközépiskolákba járó magyar tanulók létszámának megnövekedett csökkenéséről.” - vallja Molnár Ilona, nyugalmazott szakközépiskola-igazgató.
