Répás Zsuzsa, volt államtitkárról írok néhány emlékeztető sort, aki szerintem és még sokan mások szerint is Magyarországon az elmúlt 20 év egyik munkáját legjobban végző, értő oktatási szakembere volt. Kár, hogy nem végezhette, folytathatta tovább munkáját. Neki élete volt a munkája. Egyedül élt, nem volt családja. Nagyon jól ismerte ezt a területet, egyben a terepet is, mert személyes kapcsolatban állt a határon túli oktatásért felelős szakemberekkel, oktatási intézményekkel, magyar pedagógusokkal. Gyakran hívták Őt a határon túl működő oktatási egyesületek találkozóira, konferenciáira, nyári egyetemeire, országos tanévnyitóira. Ilyenformán az egész Kárpát-medencei magyar oktatás nyitott könyv volt előtte. Ezért volt számunkra, számomra is érthetetlen, hogy az ízig-vérig jó szakember mondhatni egyik napról a másikra való menesztése, viszonylag fiatalon, hiszen most is csak 57 éves volt. A legszomorúbb az, hogy ezek után tehetsége kihasználatlan maradt. Eltűnt a névtelenek útvesztőjében, senkinek nem hiányzott, ami nem lehetett mindegy számára. Egy kis iróniával mondva, úgy járt, mint Móricz Zsigmond hősei: a környezete, a világ észre sem vette, hogy eltűnt egy ember. Halála után pedig sokan csodálkozva kérdezgetik: Hallottad, hogy Répás Zsuzsa...Te tudtál arról, hogy mi van Répás Zsuzsával...
Igen, én tudtam arról, hogy alig egy év óta komoly egészségügyi problémákkal küszködött, kórházi kezelésre szorult. Egyedül vívta életéért életének utolsó harcát. Utolsó napjait hitéhez híven a református egyház oltalma alatt töltötte, ott érte Őt a halál.
Hinni akarok abban, hogy Répás Zsuzsa, miután megvívta utolsó nagy harcát, meglelte a lelki békéjét. Mi, akik személyesen találkozhattunk, együtt dolgozhattunk Vele, élvezhettük őszinte, becsületes segítőkész szándékát a határon túli magyar oktatás érdekében, néma fejbólintással adózunk Répás Zsuzsa emléke előtt. Úgy marad meg emlékezetünkben, hogy kevesebbek lettünk egy jobb sorsra érdemes értékes tiszta emberrel, nem utolsósorban oktatáshoz nagyon értő, jó szakemberrel.
A végső tanulság mindannyiunk számára, hogy az igaz embert a természeti, külső erők testileg megsemmisíthetik, de szellemét semmi és senki nem tudja legyőzni sohasem.
Tisztelettel és köszönettel búcsúzik,
a Kárpát-medencei magyar pedagógusok nevében
M.A. Molnár Ilona
