Az erdélyi Korondon élő Dávid családdal néhai volt diákom, Jókai Tibor által kerültünk ismeretségbe, aki szüleikkel volt hosszú évekig tartó nagyon jó barátságban, szinte már-már rokonivá alakult kapcsolatban. Jókai Tibor úgymond ránk hagyta az erdélyi rokonokat, akiket nagyon megszerettünk. Amikor megszületett Szente család második unokája, Dávid Szabolcs Miro névre keresztelték, ami igencsak ritkán adott név az erdélyi magyarok között. Így kerültünk igazán családi, rokoni kötelékbe, párom Miroslav legnagyobb boldogságára, akitől kis Miro egy éves születésnapjára megkapta a szlovák nemzetiségű Miroslavtól Miro névvel gravírozott aranyláncot.
Ezen a nyáron Erdélyben jártunkkor volt szerencsénk három év múltán viszont látni rokonainkat, Szente családot, valamint leányuk családját, a négytagú fiatal Dávid családot. Ottlétünk alatt álmélkodva szembesültünk a valósággal, hogy négyéves kis Miro óvodás lett, és testvére, Zsófika pedig iskolafelkészítős. Nem kellett hozzá sok idő, ugyancsak felszabadult kiscsikókká vált gyermekek olyannyira közel kerültek hozzánk, hogy az összes energiánkat elszippantották tőlünk. Az est folyamán leamortizáltan tértünk szálláshelyünkre. Itt hallottuk először, hogy Láttál már szép öregasszonyt, vagy nyugodt kisgyereket? Nem könnyű megemészteni, de a tapasztalatok után lehet benne valami igazság.
A külföldön töltött hosszú időnk után az utazás fáradalmait pihenve érkezett a hír, hogy pár napra meglátogat bennünket Szlovákiában még nem járt Dávid család. Nagy sietve megterveztük sok mozgást igénylő, gyereket lekötő közös programunkat Dunaszerdahelyen és közelében, melynél figyelembe vettük, hogy a 850 km-es utazás után minél kevesebb távolságra kelljen utazni. Az első jó hír volt, hogy a gyerekek nem voltak fáradtak, bírták a gyűrődést reggeltől estig. Nagy tetszéssel fogadták Dunaszerdahelytől 15 km-re levő Malkia állatkertet, ahol kulturált, szépen parkosított környezetben élvezhették a jó körülmények között élő állatok megtekintését. Amellett az állatkertben nemrég kialakított Dino park is nagy tetszést aratott. Utána meglepetésként szolgált a Szlovákia Ring, ahol fényképekkel örökítették meg jelenlétüket.
Másnapra Somorján levő X-BIONIC SPHERE parkot néztük ki magunknak, vendégeinknek. Nagy kihívást jelentett közvetlen közelről páholyból látni a nemzetközi lovas akadályversenyt. Felnőttnek, gyermeknek egyarányt nagy élményt nyújtott. Ugyanakkor nem hagyhattuk ki a csölösztői kis szigetet szobrokkal, az onnan nyíló keskeny függő híddal kis dunai ág felett, ahol rengeteg kis és nagy hal nyüzsgött a vízben. Hihetetlenül pazar látványt nyújtott halneveldére hasonlító vízterület, melyhez hasonlót csupán filmekben lát az ember. A gyerekek figyelmét kellőképpen rabul ejtette, volt kérdés is–mit, honnan, hová alapon. Azonban ezután következett, amire nem számító, lélegzetelállító látvány, a hatalmas mennyiségű vizet tároló vízduzzasztó, melyhez foghatót még sosem látott a Dávid család apraja, nagyja. A kellő, tisztes távolságból megfigyelt hajó vízre bocsátási manőverezési folyamata után Királyfiakarcsa felé vettük utunkat, hogy a Petőfi Baráti Társulás parkját, Magyarság Házát megcsodálhassák Csallóközzel ismerkedő erdélyi vendégeink, akiket szívélyesen maga a Társulás elnöke, Erdős Péter fogadott magánéleti, családi elfoglaltsága ellenére.
Harmadik napunk ugyancsak jól sikerült, amikor Bősre vettük az irányt, ahol olyan szerencsénk volt, hogy jó időzítéssel a toronyból figyelhettük a kamra vízrendszerén átkelő uszályt, sőt a magasban kialakított üvegteraszon állva fényképezkedhettünk az alattunk tovaúszó uszállyal.
Majd elmentünk az öreg Dunához , ahol csendesen folydogáló Dunánk melletti gáton tettünk egy kis sétát. Ezt követően megkóstoltuk a bősi cukrászda finom süteményeit, a gyerekek még jégkrémmel is tetézték a napot. Dunaszerdahelyre érve a játszótér megrohamozása következett, de ez már a szüleikkel történt, mert nekünk, nyugdíjas kísérőknek szemernyi erőnk sem maradt. Utolsó erőnk mozgósításával, otthon megterítettünk, és vacsorával vártuk szívünkhöz nőtt erdélyi rokonainkat, a Dávid családot. Másnap reggeli után meghitt búcsúzkodás után hazaindultak Erdélybe, ahova 8,5 óráig tartó autóút után szerencsésen megérkeztek, és a gyerekek fáradságot nem ismerve megpróbálták elmesélni eddigi életük legtávolabbi világjárta gazdag élményeit. Jó volt velük. Nincs rá szó, mit jelentett számunkra az ártatlan gyermeki őszinteség, felhőtlen nevetés, csintalanság, okos meglátás. Bennem van a félelem, ha gyermeknek ilyen, hogy lehet felnőttnek majd másmilyen!? Az vigasztal, hogy szerencsére, én már nem tudom, mi már nem tudjuk meg, ha mégis másmilyen lesz.
