Mielőtt sor kerül írásom folytatásához, jó hírről számolhatok be, koronavírus teszteredményünk negatív lett. Tehát vajdasági utazásunk biztonságosnak bizonyult amellett, hogy felejthetetlen élményekben részesültünk, ezekből szeretnék néhányat megosztani embertársainkkal.
Mivel a vénasszonyok nyara időjárása is kedvezett nekünk, kihasználtuk azt, és elsőként a magyar határtól 25 km-re fekvő nyugat-bácskai várost, Zombort tűztük ki úticélul. Választásunkat nem csak a város közelsége befolyásolta, hanem az is, hogy Zombort a parkok városának, vagy városnak a parkban tartják. A 2011-es népszámlálás szerinti 47623 lakosú városnak a három és négy sávos fasorokkal a körutak mellett négy csodálatos parkja van. Zöldterülete 90000 négyzetméteres, utcáinak és fasorainak hossza 121 km. Természetesen a sok ezer fa telepítése a régmúltban kezdődött, a módszeres fásítás pedig a XIX. században eperfákkal, bogyófákkal, tiszafákkal, platánokkal, nagy levelű hársokkal, vadgesztenyékkel, bukszusokkal, ostorfákkal folytatódott. Viszont az évek múlásával a kiszáradt fákat mindig pótolni kellett, a város és annak lakói hűek maradtak a hagyományokhoz és meg tudták tartani, hogy minden lakosra 27 négyzetméter zöld árnyék jut. Zomboriak a mai napig ragaszkodnak zöldövezetükhöz, és nem jut eszükbe allergiára hivatkozva és a sok lehulló falevélre panaszkodva kivágatni a város fáit. Ők tudják, hogy fák nélkül egészségtelen, poros és sivár lenne a környezetük. Ahhoz, hogy ezt mi is elérjük lakóhelyemen, Dunaszerdahelyen, zomboriakkal kellene minimum 150 évig együtt lakni. Akkor talán nem lenne városunk olyan elhanyagolt, lerobbant látványt nyújtó, sivár, mint amilyen jelenleg és évek óta.
Zombori városi park
Zombori bukszusok
Virágok a Zombori Megyeháza előtt
Kis Ernő szobra a városi parkban
Zombori katolikus templom
A régi városi könyvtár - balról az első Herceg János szobra
A Veljko Petrović író és akadémikus szobra a korzón levő városi könyvtár előtt
Amíg lakhelyemtől, Dunaszerdahelytől távol Zombor zöldövezetét csodáltam, tudomásomra jutott, hogy távollétemben a zöldövezet nélküli lakhelyem ritka, még itt-ott mutatkozó nem kívánatos fák kivágását aláírásával alátámasztva kérelmezte 182 dunaszerdahelyi lakos a város illetékes, döntéshozó személyeinél.
Ez a közérdek ellen készülő terv, vagy bekövetkezhető tett kedvemet szegte, de nem annyira, hogy ne ejtsen ámulatba Zombor korzója csodás épületeivel, szobraival, kellemes hangulatot árasztó kávézóival. Csakúgy a régi megyeháza, melynek tanácstermét díszíti Eisenhut Ferenc Zentai csata /1896/ című festménye, mely ma Szerbia legnagyobb olajfestménye. És szívesen nosztalgiáztam afelett, hogy évek után valamikori tanulmányaim között szereplő Bárczi Géza nyelvész, Herceg János író, Schweidel József aradi vértanú, város szülötteinek szobrait meglepetésemre megláthattam.
Ami viszont szíven ütött, hogy alig lehetett magyar szót hallani a városban. Ezek szerint az általam régi magyar városnak hitt helyen, Kassához hasonlóan, kevés a magyarok száma. Csak a 2011-es népszámlálás eredményeit ismerem, mely alapján 2851 magyar él Zomborban, 32180 szerb, 2863 horvát, 1629 bunyevác lakossal együtt. Felvetődhet a kérdés, a nagy létszámú elvándorlás után ma mennyi magyar él Zomborban.
Zombori korzó
Előkelő kávézóhelyen a korzón
Zombori városi kút
Zombori piac
Zombori városháza
Kedvünket nem veszítve tovább folytattuk felfedező utunkat Bezdánba, a Duna melletti nyugat-bácskai vajdasági településre, melyet körös-körül szigetként vizek övezik. Bezdán szláv eredetű szó, magyarul feneketlen mélységet, örvényt jelent. Állítólag a 9. században érkeztek ide a magyarok. A 2011-es népszámlálás szerint a település 4623 lakosának 56,67 százaléka magyar, a többi szerb és horvát nemzetiségű.
Magát a települést 11000 ha erdő övezi, nagy százalékban lombhullató fákkal. Itt torkollik a Ferenc-csatorna a Dunába. A táj Fekete István regényeit megelevenítő módon tárul elénk, amint ladikban ülő horgászó egyszerű öregembert, a magyar Matula bácsit véljük a folyón felfedezni. Páratlan, felejthetetlen látvány, szívünkbe markoló érzés. Örök élmény. Nem lehet betelni a háborítatlan dunai holtág csodálatos szépségével, ahol nem csúfítják betonkerítések, semmilyen kerítések a vízpartot. Itt még nem tették tönkre a dunai árteret, nem adták el a Duna-partokat, mint Szlovákiában, például a Csallóközben Patonyréten és Diós-Patonyréten. A távoli Vajdaságban, Bezdánban még szabadon szárnyalhat a tekintet, a dunai táj látványa még mindenkié. Ez itt még nem pénz kérdése.
Festői Duna Bezdán
Látkép Bezdán hídjáról
Bezdán vadregényes horgászhelye
Bezdán házai, szabadon hagyott horgászlejárói
Bezdán dunai horgászás
Bezdán dunaparti strandja
Bezdán üdülőházak előtti Dunapart
Bezdán szabad Dunapart
Bezdán elkerítetlen Dunapart
