Megvolt a középiskolákba, gimnáziumokba való jelentkezés utáni iskolák által megszabott kritériumok alapján való döntés a felvételiről és ezt követően a beiratkozás minden középiskolába, gimnáziumba. A jelentkezés alapján Dunaszerdahelyen a legtöbb diák a Vidékfejlesztési Középiskolát és Sport Gimnáziumot választotta, második helyen az Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskola, a harmadik helyen az Egészségügyi Szakközépiskola végzett diáklétszámot és szakválasztást illetően. Legnagyobb túljelentkezés a magyar nyelvű nővérképzésre volt, nem is emlékszem, mikor volt ekkora érdeklődés erre a szakra. A koronavírus is befolyásolhatta ezt a választást, valamint a világszerte levő nővérhiány is. Érdekes viszont, hogy amikor bebizonyosodott, hogy világszerte mennyire szükség van az informatikai ismeretekre, hiszen otthonról online dolgoztak a legtöbb cégek alkalmazottjai, mégsem volt túljelentkezés az informatikai szakokra a Magyar Tanítási nyelvű Informatikai és Szolgáltatóipari Szakközépiskolában Dunaszerdahelyen, szemben a pőstyéni szakközépiskola informatikai szakjára jelentkezők létszámával. Most, amikor a turizmus, vendéglátás, külföldi utazások, hotel szakmák, szakács, pincér szakmák kerültek padlóra, így főleg a magán középiskolákban kevesebben jelentkeztek ezekre a szakokra. Jó lenne váltani olyan szakokra, amelyekre szükség van, szükség lesz a jövőben. Egy munkaügyi szakember ismerősöm tapasztalatai alapján állította, hogy érettségivel rendelkező szakács lehet biztonsági őr, de informatikus viszont nem. Az informatikus viszont pár hónapos átképzéssel megtanulhat főzni. Ugyanez vonatkozik a sport iskolát végzettekre is, mert nem lesz mindenkiből világranglistás sportoló, de az iskola menet közben menedzserképzést biztosít diákjainak, így nem kell autószervizben segédmunkásként vagy üzletben rakodómunkásként dolgozniuk, ha leérettségiznek. A gimnáziumoknak megvan az engedélyezett stabil létszáma, így csak az a feladatuk, hogy olyan érettségizettek hagyják el iskolájukat, akik valamennyien olyan egyetemet válasszanak, mely elvégzése után nem lesznek munkanélküliek, szakjuk elhagyói és külföldön fizikai munkát végzők. Nem irigylésre való a jövőben a középiskolák helyzete sem a tanulástól elszokott tanulókkal, sem ezektől a tanulóktól elszokott tanítók, tanárok helyzete, sem a minderre nem számító szülők helyzete sem. Az iskolaigazgatókról nem is beszélve, akik azon gondolkoznak, hogyan feleljenek meg beosztottjaiknak, diákjaiknak, azok szüleinek, nem utolsósorban főnökeiknek. Ne felejtsük, első a tanuló érdeke, mert nincs iskola tanuló nélkül. Valljuk be, akármilyen hosszú is volt ez a kényszerszünet, ami jó volt a gyerekeknek, nem volt annyira rossz a pedagógusoknak sem, talán a szülőknek volt a legkevésbé kényelmes. Persze az igazi diákoknak már kicsit hiányozhatnak a diáktársak, a diákcsínyek, sőt azok a pedagógusok is, akiket szeretnek. Ugyanígy van ezzel a pedagógusok nagy része is.
