Zágrábhoz, Horvátország fővárosához sok emlék fűz

By: ÉLETKÉPEK 2020. máj 02.

Zágrábban, ahol 2020 áprilisában 6,5-ös erősségű földrengés volt a város központjában, több alkalommal is jártam életem során. Ezért szíven ütött a földrengés híre, a város központjában történt földrengés okozta pusztításról készült képek látványa. Először 1980-as évek nyarát töltöttem Zágrábban, ahol egy magyar nemzetiségű idős házaspárnál volt a szállásom. Jani bácsi egész életét a vasútnál töltötte, Liduska néni pedig a Pliva gyógyszergyárban dolgozott, mint gyógyszergyártási szakember. Nagyon jóságos, imádni való emberek voltak. Legidősebb fiuk Brač szigetén volt orvos, ott ahol a szlovák Martin Kukučín is orvoskodott. Második fiuk Új-Zélandon tanított egy állatorvosi egyetemen, mellette elvégezte a festészeti akadémiát Párizsban. Harmadik fiuk Zágrábban maradt, egy színháznál dolgozott. Horvát nemzetiségű feleségével, Bránkával jó kapcsolatot alakítottam ki. Rajtuk kívül nem ismertem más magyarokat, horvátokat Zágrábban. Napjaim a belváros megismerésével, bejárásával teltek. Az óváros régi épületei, templomai, kulturális emlékhelyei magával ragadtak. Gyönyörű parkjai elbűvöltek, sétányai beszippantották az embert, csak úgy, mint a város közepén található csodás botanikus kert. A Főpályaudvar - Glavni kolodvor előtti parkban a városi múzeum közelében a padokon emberek olvastak, sokszor innen figyeltem a városba érkező nyüzsgő tömeget. De a Horvát Köztársaság tér-Trg Republike Hrvatske térről nyíló utcákon kávéház kávéház hátán volt, ahol egyetemisták, horvát fiatalok nyílt teraszokon sütkérezve itták kávéjukat, beszélgettek, élvezték egymás társaságát. Csak úgy sugárzott belőlük az életkedv. Sehol nem láttam annyi jóképű, szép magas fiatalt, mint Zágrábban, az arcukon tükröződött az intelligenciájuk. Nem úgy, mint Budapesten, ahol a lányok nagy része az utcán is cigarettázott, ami az arcukra is kiült. Aztán, ami csak Zágrábban látható: a gyönyörű kirakatok szabók által méretre szabott egyedi ruhadarabokkal, divatosnál divatosabb színes kosztümökkel, blúzokkal, nadrágokkal, mind más-más varázslatos ruhaköltemény. Azt mondják Párizs a divat városa. No, de szerintem a 80-as években Zágráb túlszárnyalta Párizst a divatban. Ezt lehetett az utca emberének öltözködésén is látni, tapasztalni. Nem beszélve a divatos, kényelmes cipőkről, melyek elárasztották az áruházak polcait, butikokat, elképzelhetetlen mennyiségű választékkal és a hozzá illő elegáns táskákkal. Eszembe jutott Bécsben élő osztrák ismerősöm, akinek magyar férje volt. Trude megtanult magyarul, gyerekeit Eszternek és Istvánnak hívták. Ha Bécsben találkoztunk, magyarul beszélt velem. Nagyon divatos nő volt, Zágrábból öltözködött, de csodálatos kalapjait Milánóban vásárolta. Mit mondhatnék róla, egy sugárzó egyéniség volt. Csodáltam őt, hogy képes volt autóba vágni magát és elutazni kalapot venni Milánóba. Tőle tanultam el én is a kalapok szenvedélyes vásárlását. Ennyi múltbeli emlék után, ha Zágráb, akkor már csak a kellemes Száva parti séták jöhettek. Aki pedig nem tudta, annak elárulom, hogy Zágrábban voltak Európa legjobb, leghíresebb arcplasztikai sebészei. Valamint Európa legrövidebb siklóvasútja. És mit ad az élet, 2004 és 2005-ben egy-egy hetet tölthettem sok év telte után Zágrábban, kedvenc városomban. Mindkét alkalommal elkísérhettem páromat Zágrábba, ahol egy nemzetközi konferencián vett részt. Szállásunk az előkelő Sheratonban volt a város központjában. Míg napközben folyt a konferencia, addig én élvezhettem a rég nem látott város semmit nem változott nevezetességeit. Ezeket a látnivalókat szívesen osztom meg azokkal, akik még nem voltak ebben a városban, mely számomra továbbra is Szívem, Te csodás Zágráb maradt.