Bécsben a Herbstrassen megtaláltam és felvettem a kapcsolatot a száz éves múltú művészeti szakközépiskolával. Az iskolára Markó Ibolya, ismert utazási iroda vezetője hívta fel a figyelmemet, a többi már rajtam és az osztrák iskolaigazgatón múlt. A tolmácsom első alkalommal Pereszlényi Mária volt, aki profi módon segített az együttműködés létrejöttében, ezen kívül az is számított, hogy a gondolkodásom megegyezett Mgr. Lore Siegmeth osztrák igazgatónőével, valamint a ruhaipari, divatszakmában egyazon Müller módszerrel dolgoztunk a szabászatban. Persze rengeteg szervezési munkára volt szükség ahhoz, hogy Bécsben tanulhassanak iskolánk diákjai, vagy az általam beajánlott más iskolák végzősei. Sok erőkifejtés kellett ahhoz is, hogy az akkor begipszelt, törött lábammal és Beke Judit, iskolánk német szakosával egy Bécs központjában levő apácazárdában este 10 órakor törött lábamat a kinyíló ajtó közé téve kikönyörögtük, hogy a Bécsben tanuló diákleányainknak szállást adjanak tanulmányaik ideje alatt. Aki pedig segített a takarításban, egyéb házimunkában, félárat fizetett a szállásért. Az iskolánk volt diákjai másod szakérettségit szereztek, mesternői végzettséggel a varrás szakmában. Voltak, akik Bécsben, Németországban, Angliában, Dubajban vagy Pozsonyban, Dunaszerdahelyen találtak munkát. Közel tíz évig tartott az együttműködés a két iskola között, iskolánkban ugyanis érdeklődés hiányában megszűnt ez a szakunk.
Utána egy ideig dizájn szakkal próbálkoztunk, pár évig működött. A bécsi divatbemutatók mintájára a Kortárs Galériában szülők előtt mutatták be diákjaink záróvizsga munkáikat a szakérettségire. A leányszakok, szakmák mindig vonzóvá teszik egy szakiskola mindennapjait, életét. Nekem szerencsém volt, hogy mindez megvalósult egy Szakmunkásképzőben Dunaszerdahelyen, melynek én voltam az ötletgazdája, melyben segített Bódis Lívia szakhelyettes is, akivel sokat ügyködtünk a bemutatók megszervezésében. Egyik legsikeresebb divatbemutatónk Budapesten volt a Szlovák Intézet színháztermében, ahol Nagyszombat megyét képviseltük, mint magyar szakközépiskola. A csallóközi lányoknak akkora sikerük volt a nézők soraiban, akik nem tudták elképzelni, honnan került Budapestre annyi szépség. Nem csak a fiataloknak volt örök élmény, hanem nekem is, nekünk is, Ing. Bernáth Katalin tanárnőnek, valamennyi mesternőnknek is. Legjobb időszak volt iskolánk történetében és az én életemben is. Csak a szépre, csak a jóra emlékezem.
