Kínában jártam 2008-ban (1.rész)

3_madarfeszek_2.jpg

2008 augusztusában rendezték meg Kínában a Nyári Olimpiai Játékokat, augusztusban Pekingben nyüzsgött a rengetegnél is több ember. Ezért úgy döntöttünk, hogy a kisebb rosszat választjuk, és szeptemberben a paralimpia idején látogatunk el Kínába. Nem csak azért esett a választásunk erre az időszakra, mert egészségi állapotunk inkább a paralimpiások testi adottságaihoz volt közelebb, hanem azért mentünk 2008 augusztusában, mivel Peking-ben látni akartuk az olimpia helyszínét is, a gyönyörű olimpiai falut a Madárfészekkel, Peking városába invesztált új épületeket, szépítéseket, sugárutakat, parkosításokat, a széles járdák melletti újonnan kiültetett nagy fákat. Az egyforma kovácsoltvas oszlopokon levő más-más formájú lámpa-kreációkat stb. Egy cseh utazási irodával 20 főből álló nagyobb részt nyugdíjas csoporttal vágtunk neki kínai utazásunknak Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor a kipihent, jegyzetfüzetecskével rendelkező, jó kondícióban levő cseh nyugdíjasok .tartották az iramot, mint az olimpiai sportolók. Mi pedig, akkor még egyenesen a munkából kiszakadva, a csoportból pedig leszakadva próbáltuk felvenni az iramot. A harmadik napon sikerült felzárkóznunk a többiekhez. A belföldi célpontokat, városokat repülőn utazva, a reptérről autóbuszokkal értük el, minden nap reggel 6 órakor keltünk, a reggeli után indult a program, délben 1 órás ebéd, sokszor este tízig cirkuszlátogatás, színházi előadás. Pihenés buszon vagy a repülőn volt. Alkoholt nem szolgáltak fel sehol sem, még a repülőn sem. Egyénenkénti szabadidőt nem kaptunk sehol sem, nagyon vigyáztak a turistákra, azok biztonságára. 2008-ban kevés külföldi turistával találkoztunk kínai utunk során. A hotelok szépek, tiszták voltak. A recepción nem beszéltek angolul, csak kínai nyelven. Állítólag 55-fajta nyelvet beszélik, így sokan nem értik a más kantonokból származók nyelvét.

1_peking_szalloda.jpg

Peking - szálloda

2_madarfeszek_1.jpg

Madárfészek

Saját tapasztalatainkból kiindulva, kínai kirándulásra magánúton nem vállalkoznánk. Egyrészt azért, mert kevesen beszéltek angolul. Másrészt azért, mert az üzleteken minden csak kínai nyelven volt kiírva. A közlekedésben a vonat, busz indulását csak helyi nyelven mondták be. Azóta már jó pár év eltelt, és lehet, hogy már használják az angol nyelvet is.

4_bemenet_a_tiltott_varosba.jpg

Bemenet a Tiltott Városba

5_csaszari_palota_elott.jpg

Császári palota előtt

6_csaszari_palota_1.jpg

Császári palota

7_csaszari_palota_2.jpg

Császári palota

8_csaszari_palota_diszitese.jpg

Császári palota díszítése

9_lepcso_a_csaszari_palotaba.jpg

Lépcső a császári palotába

11_cszaszar_tronja.jpg

Császár trónja

Tudni kell rólam, hogy még nem volt olyan nagy utazásunk, ahol nem történt volna valami hihetetlen dolog velem. Ezek alapján nem is volt annyira csoda, amikor az ősrégi templom falánál épp az ősrégi sárkányfejet csodáltam, kézmozdulattal kifejezve tetszésemet, amikor megállt a kezem a levegőben, és akkor a több száz éves sárkányfej levált a több száz éves helyéről, és el kezdett a lábam irányába leesni. Én kővé váltan megpróbáltam utána kapni a súlyos kősárkányfejnek, majd egy másodperc töredéke elég volt ahhoz, hogy felmérjem, nem tudom elkapni. A sárkányfej a földre esett, és ráesett a lábam nagyujjára. Abban a percben nem is éreztem fájdalmat, mert csak az foglalkoztatott, hogy hozzá sem értem, a szoborhoz. De ki hiszi el! A végén még műemlék vandalizmusért engem fognak bezárni Kínában. Nem volt, mit tenni, amilyen gyorsan bírta a lábam, elmenekültünk a helyszínről. És előttünk volt még a kirándulásunk nagy része. Túracipőt nem tudtam hordani, szobapapucsban voltam kénytelen járni. Azóta fél körmöm van, örökös szuvenír a kínai sárkánytól. Három napot töltöttünk Pekingben, ahol Megnéztük a Tiltott Várost, a Ming és Csing dinasztiák császári palotáit, amire nem volt elég az egy nap, mert nagy területen sok látnivaló volt.

12_pagodateto_disze.jpg

Pagodatető dísze

13_sarkanyfej.jpg

Sárkányfej


Másnap a Kínai nagy fal megtekintése következett, amit nagy kíváncsisággal vártunk. Én személy szerint a híres Kínai nagy falra voltam a legkíváncsibb, mint ahogy a legtöbb ember. Pekinghez közeledve a repülőről pillantottuk meg először a Nagy falat, lenyűgöző látvány volt a hosszan kígyózó fal. Pekingtől kb. 50 kilométerre autóbuszunkból kiszállva tárult elénk maga a Nagy fal bizonyos szakasza, amelyen emberek sokasága igyekezett felkaptatni a lépcsőkőn. Ami meglepett, hogy elég magasak voltak a lépcsőfokok, ezért nem lehetett elég gyorsan felfelé haladni. Így sokan menet közben meg-megálltak, pihentek, és akadályozták a normál iramban haladókat a felmenetelben. Voltak olyanok is, akik feladták és visszafordultak. Nekem sikerült felérnem a kitűzött részre, nagyon örültem, tudtam, hogy az életemben már több ilyen kaland nem adódik. Sikerült, óriási.

14_kinai_nagy_falnal.jpg

Kínai nagy falnál

15_kinai_nagy_fal_oldala.jpg

Kínai nagy fal oldala

16_fel_a_kinai_nagy_falra.jpg

Fel a kínai nagy falra

17_kinai_nagy_fal.jpg

Kínai nagy fal

18_peking_felhokarcolo.jpg

Peking felhőkarcoló

19_kinai_piac.jpg

Kínai piac

20_kinai_nepviselet.jpg

Kínai népviselet

A bejegyzés trackback címe:

https://lehetakarigazis.blog.hu/api/trackback/id/tr7915588330

Lehet, akár igaz is

A blog az életből vett példákról, megtörtént esetekről, tapasztalatokról szól környezetünkkel, utazással, pedagógiával kapcsolatban, valamint kiállításokról, koncertekről, rendezvényekről.

Friss topikok

süti beállítások módosítása