Utazásaim tükrében Bécs

By: ÉLETKÉPEK 2020. már 13.

Tizennyolc éves koromat betöltve szüleimtől ajándékba kaptam egy hét kirándulást Budapestre. Életem első önálló utazása, szállásom Kelenföldön volt biztosítva egy családnál. Budapest rabul ejtett, akkor határoztam el, hogy Budapest lesz egyetemi tanulmányaim színhelye. Amit egy egyetemista meg tud magának engedni időben és anyagilag a lehetőségektől függően, kulturális szempontból, mindent kihasználtam. 1977-ben diplomával a kezemben hosszadalmas intézkedés után megkaptam a kiutazási engedélyt Ausztriába Bécsbe, ahol majd két hónapot töltöttem. Ez idő alatt igyekeztem megismerkedni Bécs főbb látnivalóival, történelmi, építészeti nevezetességeivel, templomaival, múzeumaival. Hetente többször hosszú sétákat tettem Schönbrunn gyönyörű parkjaiban, sütkéreztem a Hofburg melletti parkokban, élveztem a számunkra ismeretlen szabadságot a nyugat világában. Úgy éreztem, kitárult előttem a lehetőség egy új kihívásra, Bécsben élni, dolgozni. Több hetes lelki vívódás után a hazatérés mellett döntöttem. Nem csábultam el a sok csábító körülmény hatására. Mivel tudtam, mit jelentene egy disszidens a hetvenes években az otthon maradt családom számára. Az idő azonban mégis nekem kedvezett, kivártam, a határok megnyitása óta Bécs az egyik kedvenc nagyvárosom, ahova úgy járok, mintha majdnem hazajárnék. Szerencsés vagyok, mert szívem csücske maradt Budapest, ám Bécshez is hű maradtam sok-sok év múltával is. Ez vezetett ahhoz az elhatározáshoz is, 1997-ben tizenötéves korú fiamat egy hónapra Bécsbe küldtem német nyelv gyakorlására egy jóhírű művészeti középiskolába. Rejtett vágyam sikerült, az, hogy ő gyerekkorában megtanult idegen környezetben élni, közlekedni, stb. És neki is sikerült megismerni és megszeretni Bécs városának magával ragadó művészeti, építészeti nevezetességeit.